Jancsi beül az apja autójába, előkapja a tictac-ot és rám mosolyog. Talán csak én érzem, hogy kajánul. Legközelebb a kólát is elkőkapja majd, csak hogy bosszantson??? :-)
Este megjött Zsolti elmeséltem a hétvégénket, kis híján tökéletes volt, aztán arról kezdtünk el beszélgetni, hogy jó-e az, ha az ember egy városban lakik egyetemista gyermekével, mert én az igenre voksolok. Eljátszottunk egy pillanatra az idővel, amely elrepített bennünket egy korba, amelyet remélem mindannyian egészségben megérünk. Anya voltam akkor is. Én két kisfiam anyukája. Egy városban éltem középiskolás és majdan egyetemista gyermekeimmel, mert – feltéve, hogy az ember jól kijön az anyukájával – sokkal jobb, ha egy városban lakunk, mint, ha nem. A személyes tapasztalat mindenképpen ezt mutatja.
